Diplomaosztó

Elérkeztünk az utolsó naphoz ez után az intenzív egy hét után, amikor véget ér az akadémia és profi Storyteller-ekké avattak minket.
Megbeszéltük a szünetben, hogy az agyunk most már kiteheti a megtelt táblát. Elképesztő mennyiségű tudás anyag és impulzus csomag érkezett ez alatt az egy hét alatt, ami most már valóban kezd befogadhatatlan lenni. 
Tegnap nálunk járt még a Framestore stúdió, akik a nagysikerű Gravitáció c. filmnek a produkciójában is részt vettek, Ben Priest aki a szívfacsaró John Lewis reklámok alkotója és Joe Pytka is, a Spacejam filmrendezője, aki bár összefüggéstelenül beszélt, könnyekig hatódott, amikor elmesélt egy régi munkafolyamatot és visszagondolt a zsenikre akikkel együtt dolgozhatott. 

A mai nap legnagyobb kihívása a saját Brand Story-nk bemutatása volt, ami már csak hab volt a tortán a fantasztikus kurzus után. 

Emlékeztek hogy én az első napon magamat választottam akit bemutattam, mint szövegírót? Na hát most a tanultak alapján újra el kellett mondani.
Közben elgondolkoztam, hogy megváltoztatom a témát de végül nem tettem.

Semmi nem lett volna érdekesebb, mint egy személyes történet életem egy szeletéről. Igaz többet izzadtam rajta, mint egy sima választott márkán, de sokkal jobban is szerették hallgatni. :)
Úgyhogy íme a sztori magamról és arról h hogy lettem szövegíró és az, aki.


This story is about a girl, who is called Ani and was born and raised in a little town in Hungary. She has always been sassy, creative, had great communicational skills and lived for the edges. She has always found her way to draw attention to herself in a creative way, thus she freaked out her parents several times when she was a child as being not a good kid who did what she was told to. 
When she became a teenager and got into high-school, her eyes started to open up to the world and started to build up her belief system that was not always compatible or favoured in the conventional way of education. She believed in creativity, honesty, experiences, communities, emotions and human relationships. The education system was not the perfect place in terms of forcing creativity or thinking out of the box. Anyway, she believed in staying different, unique and true to herself. She has questioned teachers, never gave the most appropriate answers and had extreme views about everything, which she has never been afraid to tell, regardless of she was asked for it or not. And this was something hard to handle, ’cos it couldn’t be put in a box, where students were supposed to sit, shut up and listen. 
These people are the ones, who have always been considered to be deviant. Ani also thought differently and maybe deeply about the world than the avarage, fought for her truth and created a reality, in which learning from experiences was more interesting than learning from books, emotions were far more important than knowledge, heart came before head, personal impressions anticipated judgement, courage came before failure, faith was more valuable than success and passion beated talent. 
As she was getting feedback from her environment telling she was weird, she started to doubt herself, felt like an alien and thought that only lyrics could uderstand her inner soul. 
She turned to art…a territory that allows to express the inexpressible. She started to write poems, analyzed lyrics and realized that she was obsessed with words. She explored the beauty of finding the right words, putting them together just the right way that has the power of triggering the exact same meaning or feeling in people that she wanted to share. 
At that moment she knew she wanted to do something with words. And wondering about the direction she should follow that leads her to a place, where unicorns are welcome and the mission is driven by creativity and passion…advertising became an option.
She obtained her diploma, gained several, similarly weird friends, who encouraged her to try copywriting.
After a few years of working in the non-profit sector - which made her notice that even if you’re working for a good cause that changes the world for the better, it’s mostly about chasing money and asking for money, which is even worse – she got the chance to try herself as a copywriter at an advertising agency. 

She felt perfectly comfortable when it turned out that same weird-thinking people surround her, who believe that creativity has the power to change the world and media is a channel that should be used for sharing stories instead of demoralizing the society. 
One day when she was sitting in front of FB, she ran into a question, which said: If you could say something to your younger self in only 2-3 words, what would it be? And she immediately had the answer: Believe. In. Yourself! 
This is a sentence that she tells herself every single day and she learned that no one survives in creative industry who doesn’t believe in themselves and in the art they are creating. 

She also learned that doubt is a necessary wrong, taking risks is inevitable and without leaving the comfort zone magic would never happen.
After finding the job that fitted her, one more question left: How can she differentiate herself among the lots of young creative talents in this field? What is her USP that makes her better and more? 
She got the answer from the universe that sent her to Cannes for an amazing one week and had the chance to acquire the know-how, the quint essence of an art, called Storytelling that no one ever did in her country.

Holnap pedig következzen a jól megérdemelt strandolás! :)

Félreértés ne essék!

Többen jeleztétek, hogy nem teljesen világos h én most min is veszek részt pontosan és a tartalom, amit szolgáltatok miért exkluzív. 
Elmondom :) (Illetve visszamenőleg is majd jelzem a blogban, hogy melyik volt a fesztivál előadás és melyik Storytelling előadás, hogy világos legyen - Pereira is csak nálunk adott elő)
A Cannes Lions fesztivál keretein belül létrehoznak különböző kreatív workshopokat, főleg fiataloknak, amiket akademiáknak neveznek, ugyanis egy-egy téma köre építik fel a hét anyagát...olyan, mint egy kurzus. 
Na most, én a Young Storytelling Academy (ami nem mellesleg idén van először) egyetlen magyar résztvevője vagyok, azaz egy olyan tudás anyagot vihetek magammal, ami a storytelling tudományát, művészetét tartalmazza. 

Mire végzünk, remélhetőleg mindent tudni fogunk arról, hogy miről szól a storytelling, hogyan kell felépíteni egy jó sztorit és hogyan kell ezt márkákkal összekapcsolni, azaz mitől működik egy jól felépített márka sztori és a többi mitől nem. 
A kurzus órákra van bontva, mint egy suliban, így van amikor csatlakozunk a fesztivál előadásaihoz ( Jared Leto, Facebook, Yahoo) de az összes többi előadás, titkok, tippek és a storytelling quint esszenciája csak nekünk, ennek a 30 embernek szól, aki itt lehet. Ez a tartalom, tudomány, ami itt elhangzik csak nekünk szól és a fesztivál honlapján nem elérhető. 

Ez az én USP-m itt Cannes-ban azokkal szemben, akik csak a fesztivált látogatják. Én duplán jól jártam és higgyétek el, sokkal többet viszek magammal a storytelling workshopokról, mint a nagy előadásokról. Itt interakció van, véleményt kell tudni formálni, közösen kell tudni gondolkodni és van hogy jobban meg kell nyílni, mint amennyire kényelmes lenne.

Például a Google-el partnerségben dolgozó Jess Greenwood olyan kisugárzással és magabiztosan prezentált nekünk itt a kis teremben, hogy tátott szájjal hallgattuk és legszívesebben felvettem volna videóra, mert minden szónak értelme volt és helye volt. Ezzel szemben a nagy előadáson, a Yahoo-nak a CEO-ja egy képernyőről felolvasott egy bulshitekkel telepakolt, semmitmondó  prezit, ahol mindenki azt várta hogy valamit mesél azon kívül is, mint amit már minden egyes hallgató pontosan tud. Egy reklámos közönségnek mesélt a reklámról, közönséges cliche-k sorozatával, ami után próbáltam felírni, hogy mit tanultam és üres volt a papírom.

A blog pedig azért szól ennyire a benyomások és az inspirációkat koktéljáról, függetlenül attól hogy hol hallottam őket, mert nagyon vigyázok a határra hogy ne adjam át a teljes know-how-ját annak, amit itt magamba szívok, hátha kezdek még vele egyszer valamit otthon...illetve szeretnék! :)

A mai nap legnagyobb kihívása az volt, hogy meg kellett írni a Brand Story-mat, amit holnap elő kell adnunk...

Izzadtam rajta egy jó 2 órát ugyanis emlékeztek ugye hogy magamat választottam? Hát nem volt egyszerű feladat de remélem sikeresen diplomázok holnap az akadémián a kis szösszenetemmel...ha minden jól megy, a végeredményt ti is olvashatjátok egy következő posztban :)

Jó éjszakát mindenkinek! 

Inspiráló Szerda

A tegnapi hard-core Young Lions party után a csapat késve érkezett a megbeszélt időponthoz képest a szemináriumokra, de jó időben, jó helyen sikerült felvennünk a fonalat a mai napi programmal.
Azon túl, hogy mindenki fárad (Storytelling workshopok minden nap reggel 9-től este 6-ig tartanak) és egyre befogadhatatlanabb a rengeteg infó és szakmai csomag, amit kapunk nap, mint nap, azt kell mondjam, hogy számomra eddig ez volt a leginspirálóbb nap a héten.
A szemináriumokon kívül, gyakran előadásokra is megyünk a Nagy Auditórium terembe, ami egyébként akkora, mint a fél Sportaréna és Sara Jessica Parkertől kezdve, a Yahoo, a Facebook CEO-in keresztül Jared Leto-ig rengeteg előadóval találkozhattunk.
A mai napot Jared Letoval, az Oszkár díjas színésszel, rendezővel, producerrel és zenésszel kezdtük, ami megadta a mai nap hangulatának az ívét. 

Benjamin Palmerrel folytattak egy „kanapé beszélgetést” arról, hogy mit jelent Jared számára a kreatív kraft, amit az élet rengeteg területén integrálnia kell, és hogyan tud sikeres lenni és megfelelni ennyi különböző műfajban, amit képvisel.
A személyisége és a kisugárzása hihetetlen szórakoztató volt, folyamatosan viccelődött, de mindig tudta hol kell megállni. 
Indulásként bejelentette, hogy szerinte itt az idő egy Selfie készítéséhez, úgyhogy a közönség első néhány sorában felhalmozott visítozó hölgytenger közepéről választott két lányt, akikkel megcsinálták a Selfie-t. 

Miután mindenki lenyugodott, elkezdődött az előadás…
Elmondta, hogy szerinte a reklám önmagában rossz, onnantól válik érdekessé, amikor kreativitás, szórakoztatás vagy érzelem kerül bele, de innentől ez nem reklám, hanem párbeszéd… vagy művészet…a kommunikáció művészete. 
A párbeszéd művészetének elsajátítása pedig életbevágó, hiszen a világ, amiben élünk erről szól. Közösségeket építünk, amik mögött emberek és az ő gondolataik, érzéseik vannak. Nincs is annál érdekesebb, mint az emberek, akik között élsz és működsz. A közösség az a dolog, ami esélyt ad az embereknek, hogy azok lehessenek, akik csak szeretnének lenni és ezt nagyon jó látni.
Elmondta, hogy a közösségi erő az, ami különlegessé teszi a koncertjeit és az együttműködő csapatért adott hálát akkor is, amikor megnyerte az Oszkárt. 
Mire ahhoz a pillanathoz kerül az ember, amikor eléri a célját, a cél már kevésbé fontos, mint az a közösségi erő, ami a sikert létrehozta. 
Nem Te vagy, aki megnyeri az Oszkárt, hanem azok az emberek, akikkel addig találkoztál és hatással voltak rád. Az út a fontos, amitől ma azok vagyunk, akik.
Azt is elmondta, hogy a közösségeken kívül nagyon hisz a kudarc erejében is. Muszáj kudarcot vallanunk, hiszen sokkal többet tanulunk belőle, mint a sikerből. 
Mint művész, a hitelességet, az őszinteséget és a kockázatvállalást emelte még ki értékekként és az ügynökségeknek is azt üzeni, hogy ha ezeket nem tudják hozni, vagy beletenni abba, amit reklámoznak, zárják be a kapukat. 
Még egy nagyon érdekes pontja volt az előadásnak, mégpedig az, amikor megkérdezték tőle, hogy hogyan tud ennyire multi-diszciplináris lenni és mégis minden területen sikeres maradni.
A tippjei a következők voltak:
1. Ne aludj!
2. Bánj jól az időddel!
3. Szenvedéllyel csináld azt, amit választasz!
„Én mindig végigküzdöm magam azon az úton, amit szenvedéllyel tudok megjárni, még akkor is, ha a nehéz.”
„ A híd a valóság és az álmok között pedig a kemény munka.”

A mai napunk 2. mérföldköve a Storytelling Akadémia egy szemináriuma volt, ahol Daz McColl (Sapient Nitro főnöke) beszélt arról, hogy mi az a Storyscaping és mi a különbség a Big Idea és az Organizing Idea között.

A megkülönböztetésnek 3 formája létezik, ha márkatörténetekről beszélünk:
1. Sztori alapú megkülönböztetés
2. Élmény alapú megkülönböztetés
3. Ár alapú megkülönböztetés

Megtanultuk, hogy minden sztorinak vesszővel kell végződnie és nem ponttal, hogy a StroyTelling túl gyakran StoryYellingbe megy át és emiatt elveszti a báját, hogy világokat kell felépítenünk és nem reklámokat és hogy a sztori az, ahogy a világot érzékeljük és magunkat elhelyezzük benne. 

Organizing Idea VS. Big Idea:
Red bull:
Organizing Idea: Szárnyakat adni embereknek és ötleteknek
Big Idea: egy srác űrruhában, aki eddig meg nem kísérelt magasságból ugrik le

3. mérföldkő: Sheryl Sandberg a Facebook ügyvezetőnője volt

Nem tudjuk mi fog történni a FB-al ezután, titkokat nem árult el sajnos :)
Azt viszont igen, hogy jelenleg 1,3 milliárd felhasználója van világszerte és 63%-uk minden nap jelen van. 
Egy bizniszként indult és hatalmas márka lett belőle, ami a mass médiának és az általa márkákra gyakorolt hatásnak köszönhető. 
A technológia csak súrolja a fogyasztói elvárásokat és ezzel nehéz lépést tartani még nekik is. Újra kellett építeniük a FB rendszert, amikor rájöttek, hogy nem élnek túl mobil alkalmazás nélkül és olyan technológiát kellett az emberek kezébe adni, amivel tudnak bánni anélkül, hogy a személyiségük sérüljön. 
„ Amikor megosztok valamit FB-on tudnom kell, hogy azt ki látja és fontosnak tartom ezt a kontrol lehetőséget a felhasználóknak felajánlani, mert nagyon ijesztő és veszélyes az identitásunkat online kibocsátani a világba. Mindennek lenyomata van és természetesen rengeteg sztori van FB-on, ami egy egész világot megmozgatott.” 

A FB lokalizációjával nem kellett foglalkozni, hiszen az emberek maguk hozták létre önmagukkal és a saját történeteikkel. Lokálisan a FB olyan, amilyen emberek azon a területen élnek.

Végül egy kicsit beszélt a szívügyéről, ami a „gender diversity” témája és a nők, mint vezetők elfogadása a menedzser pozíciókban. Egy tanulmány szerint, a férfiak túlnyomó többségben hozzák az agresszív viselkedési formát az üzleti életben, mint a nők, mégis őket meggyőzőnek ítélik, még a nőket főnökösködőnek vagy pushy-nak. 
Azt üzente a nőknek, hogy ha bármikor életük során az a vád éri őket, hogy főnökösködőek, feleljék azt, hogy vezetői képességekkel vannak megáldva. :)
Legvégül, de em utolsó sorban pedig beszélt egy kicsit Márkról, akinek mindenki örült, hogy betöltötte a 30. életévét, mert a FB-al együtt felnőtt ő is. :) Sokat változott az évek során, de ugyanaz a szerethető, bőbeszédű és megértő ember maradt, mint mikor elkezdte a FB megépítését és rendületlenül hitt az individualitás erejében.

Zárásként a nap CSÚCSPONTJA!
The Art of Musical Storytelling by David Muhlenfeld (The Martin Agency)

Elmondta, hogy világ életében rettentő szenvedélyes volt, de reménytelenül lusta, és amikor az anyukája beíratta zongoraórára, minden mással szívesebben foglalkozott volna. Amit mindig is tudott, hogy a szavakkal szeretne dolgozni. 
Eljött az idő, amikor a zenei tudást ötvözni tudta az írással és zeneszerző lett belőle. 

Rengeteget tanultuk tőle a reklámzene írásról… Íme néhány hasznos gondolat:
„ Minden dal az író ötletével kezdődik.”
„Kétféle reklámzene létezik: az egyik egy történetet mesél el, a másik pedig valamit felsorol (akár termék benefiteket)”
„Gyakran a zene könnyebben lehetővé teszi, hogy belesűrítsük a túl sok információt, mint a sima copy”
„Ne untass, egyből ugorj a refrénhez!”
„Használd a megfelelő énekhangot, ami a leghitelesebben tükrözi a mondanivalót!”
„Légy pofátlanul őszinte!”
„A reklámzenénél nem érvényes az a szabály, hogy ne írd fel a képernyőre, amit látsz. A megjegyezhetőséget segíti a Lyrics a képernyőn.”

Az elméleti részek után előkapta a gitárját és előadta, hogy hogyan születik meg egy dal és megmutatta az OREO kampányt (I wonder If I…), amit Tegan & Sara koprodukcióval jöhetett létre és végtelenül bájos lett.

Nekem világ életemben egyformán komoly kötődésem volt a szavakhoz és a zenéhez annak ellenére, hogy sosem tanultam zenélni. Lyrics fanatikus vagyok és egyszer, ha addig élek is, írni fogok egy reklámdalt, amihez a mai napi inspiráció megadta a kezdőlökést, azt hiszem. :)

Storytelling 3 különböző szemszögből

A második nap Erik Saalens-el indult, aki egy író és a Brandhome ügynökség alapítója. 
Amikor belépett a terembe, nem akartam elhinni, hogy író. Nem néztem ki belőle. 
Az első benyomásom az volt, hogy egy nagyra nőtt gyerek, aki bejött ide rózsaszín térdnadrágban, összefogott hosszú hajával és narancssárga karkötővel a kezén. Mikor megszólalt, első mondatában pedig elmesélte, hogy végigbulizta a múlt hetet és szeret versenyautózni. Majd azt is hozzátette, hogy ezekre azért van szükség, mert aki kreatív tevékenységet/írást végez muszáj, hogy válasszon valami veszélyeset, amin levezetheti a feszültséget, különben nem tud fókuszálni. 

Előadásának címe: Story Wars – Avagy a „márka történetek” hogy győzik le a „márka meséket”.
Számomra, a legérdekesebb pontja az előadásának az volt, amikor elmesélte, hogy mi a különbség történet és mese között. Egy történet a színtiszta igazat tartalmazza, míg egy mese már legendákat misztikusságot és alkalmanként hazugságot is. 
A hitelesség a legfontosabb tulajdonsága egy jó történetnek, hiszen 3 okot is tudott mondani, amiért nem érdemes hazudni:
1. Google
2. Bing
3. Yahoo

Megtanultuk azt is, hogy amikor egy történetet mesélsz, csakis a színtiszta igazat kell mesélned a saját szemszögedből, különben száraz és személytelen adatok halmaza marad. 
Illetve azt is megtanultuk, hogy hinned kell abban, amit csinálsz, hogy hitelessé válj és ne mesterkéltté.

Feltettük a kérdést, hogy kinek mit jelent az a fogalom, hogy HITELESSÉG. Többféle aspektusból közelítettük meg… Volt, aki számára ez a szó az őszinteséget jelentette, volt, akinek a konzisztenciát és volt, aki szerint ez nem más, mint egy identitás, amihez hűek maradunk.

Arról is beszélgettünk, hogy hogyan alakult át a reklámpiac az elmúlt 50 évben és miért van az, hogy régen a kreatív folyamat volt előbb és a „Mi?” és a „Hogyan?” kitalálása, ma pedig ezt megelőzi a „Hol?” és a „Mikor?”.

Délután találkoztunk DJ Pereira-val, aki a „Beauty Inside” Intelnek készített kampányával többszörös Grand Prix és Emmy nyertes kreatív igazgató. Elmesélte, hogy hogyan vitték végig a koncepciókat egy olyan ügyfélen, aki a thrillerből ki szerette volna hagyni a félelmetes részeket, és hogy győzték meg arról, hogy kelleni fog nekik a thriller is, mielőtt áteveznek romantikusabb vizekre és folytatják a filmsorozatot egy szerethetőbb résszel. 
Elmondta azt is, hogy sokkal jobban szereti a fikciókat a dokumentumoknál, bár kevesebb igazságot tartalmaznak, mégis egy érdekesebb világot kínálnak, így mindenki szívesebben merül el bennük.

Ezt követte Tom Bowman a BBC-től, aki viszont a dokumentarista stílusban felvett anyagoknak a szépségéről és nehézségeiről beszélt, ami számára ezek a legautentikusabb formái a történetmesélésnek. Kedvencei az állatokról készített dokumentumfilmek és a Go Pro kisfilmek.

A fárasztó nap után, elsétáltuk a parton, hogy felfedezzük a fesztivál. A legnagyobb felfedezésem eddig a Google Beach, amiről később, egy – a fesztivált, mint szórakozási terepet bemutató- posztban fogok írni. 
További szép hetet mindenkinek!

Storytelling magasfokon

Keith elmesélte nekünk, hogy hogy jött létre az ismert Big Mac jingle, ami semmi másról nem szólt, csak a szendvics hozzávalóiról, amit dallamos formában kántáltak, az emberek mégis megjegyezték…mert egyszerű volt.
Mary pedig elmesélte, hogy miért volt fontos az életében a történetmesélés akkor, amikor úgy érezte, hogy a fantáziavilága menti meg a kiüresedéstől. Kamaszkorában úgy érezte, hogy a túlélésre játszik és az egyetlen – számára izgalmas – világ a képzeletében játszódik.

Az első feladat az volt, hogy mindenkinek választania kellett egy márkát, aminek a történetét el kellett mesélnie… Sokan azt választották, amin éppen dolgoznak és elmondták az aktuális kihívásokat, sikereket és megugorhatatlan akadályokat…
Én magamat választottam.
A kurzus végére, magamat, mint szövegírót kell tudnom jól pozícionálni, pontosan meghatározni és hitelesen elmesélni a történetét. Kicsit belenyúltam a nehezébe, azt hiszem… De most őszintén...nem sokkal izgalmasabb, mint egy termék?!

In medias res, megtanultuk, hogy egy történet/márka lelke soha nem a „hogyan” - on alapul, hanem a „miért” - en. Illetve, hogy az is kevésbé fontos, hogy egy termék vagy egy márka mit csinál és mi a küldetése, mint hogy miért csinálja, miben hisz, milyen lenne, ha személy lenne, miért harcol, mi ellen harcol, és mi teszi különlegessé.
Ígérhet bármit egy márka, ha nincs egy hiteles személyisége. Kereshetjük a válaszokat, de nem fogjuk megtalálni, amíg rosszul tesszük fel a kérdéseket vagy rossz kérdéseket teszünk fel. Nem fogjuk megtalálni a hangot a fogyasztóinkkal, amíg nem találjuk a kapcsolódási pontokat emberekkel és senki nem lesz kíváncsi ránk annyira, hogy megérje meghallgatnia,  ha nincs számára érdekes, releváns és hiteles mondanivalónk.
A szeminárium végén az volt a feladatuk, hogy 3 megadott információt felhasználva fel kellett építenünk egy jó sztorit.
Kapott elemeink a következők voltak: egy lány figura babákkal, egy fiú figura lámpással és egy lepkeháló lepkével.
A történetet tovább kell formálnunk a hét folyamán a tanultak alapján, és ha eleget dolgozunk rajta, egy tökéletesen felépített sztori lesz belőle.
Még nem árulom el a történetet. A hétvégén megtudhatjátok! J

Első benyomás…

Íme, a nyitó bejegyzésem, ami a legfontosabbról, az első benyomásról fog szólni. 

Visszagondolva a tegnapra, amikor izgatottan vártam, hogy minden a helyére kerüljön és az idegen helyen való eligazodás simán menjen…azt kell, hogy mondjam, kis impulzuscsomag volt ahhoz képest, ami itt várt.
A kalandhoz és a szállásra való eljutáshoz hozzá tartozik, hogy a networkinget már a repülőn megkezdtem, ugyanis beszállásnál hallottam a hátam mögött a „reklámos” beszélgetést, így nem voltam rest megismerkedni a hátam mögött ácsorgókkal. Ez az ötlet egy taxi utat jelentett számomra leszállás után, hiszen mindannyian egy helyre igyekeztünk. :)

A kevés pihenés után reggel, a térképet kezembe fogva, lesétáltam a fesztivál helyszínére, a kikötőbe, ahol regisztrációval kezdtem a napot.
A fesztivál lenyűgöző…Az egész kikötő egy kis „reklámváros”, ahol minden a kreativitásról, inspirációról, innovációról és networkingről szól. MINDEN. 

A falakon számozott tippeket, idézeteket találunk arról, hogy hogyan lehet jól megélni a hetet. Az innovációról szóló sarkokban a legtrendibb digitális eszközöket próbálhatjuk ki, a folyosón található egyes pultoknál most induló app-ok bemutatása folyik, a konferenciatermekben pedig világszínvonalú előadások sorozatán vehetünk részt, ismert reklámguruk előadásában. 

 A mai napon megkezdődött a Young Storytelling Academy, ahol Keith Reinhard és Mary Lee Copeland adott ízelítőt a világ minden tájáról összeverődött társaságnak arról, hogy mitől jó sztori egy sztori. 
Keith egy közel 60 éve a szakmában dolgozó mester, Mary pedig az a hölgy, aki az évek során kidolgozta azt az kurzusformát, ami tanítható módon adja át a Storytelling quint esszenciáját.

Interaktív módon tanulhattuk meg, hogy hogyan épül fel egy hiteles történet, mitől lesz személyes, mitől lesz emlékezetes és mitől figyelnek fel rá az emberek.
Megtanultuk, hogy egy történet nem más, mint egy érzelmi utazás és emóciók nélkül az információk csak tények és adatok maradnak. 
Megegyeztünk abban is, hogy a közösségi média teret enged mindenkinek, hogy íróvá, történetmesélővé vagy egy – az olvasói számára- izgalmas karakterré váljon és bárki könnyen megtalálhatja a kapcsolódási pontot az emberekkel még akkor is, ha a személyes kommunikáció nehezen megy.

Délután meghallgattunk egy előadást az „élő történetmesélésről” azaz a Twitterről. Arról, hogy hogyan lehet emberek tömegét bevonni és sikeres kampányokat bonyolítani egy néhány karaktert megengedő social csatornán.

Végül, de nem utolsó sorban pedig nyitó rendezvényre került sor, ahol a Young Lion résztvevőket üdvözölték és tippeket kaptunk a fesztivál idejére:
1. Minden nap vegyél részt legalább 2 számodra inspiráló előadáson!
2. Minden nap legalább egy olyan emberrel beszélgess, akit nem ismertél előtte!
3. Ha hazamész tarts előadást az élményeidről a lehető legtöbb helyen!
4. Használj naptejet, igyál sok vizet és naponta egy pohár rozét!
5. Éld át szívvel-lélekkel, ami történik veled!
6. „Put an idea in everything you do!”

Én megígérem, hogy mindet betartom! :)

Próba